Complex Coaching
Ez is mehet ösztönből...:)

Ez is mehet ösztönből...:)

Szokás két perccel szülés után megkérdezni, hogy dolgozol már, vagy mikor mész vissza dolgozni?!?

Én is azt gondoltam, hogy rögtön szülés után választ kell adnom, magamnak és a világnak, hogy mi is lesz, hogy is lesz az én “karrieremmel”. Nagyon sokat tépelődtem ezen, már-már cikinek éreztem, hogy nincs egy kész forgatókönyvem, aminek a megvalósításán persze már aktívan dolgozom is... 

Azután, némi segítséggel, rájöttem, hogy, ha ezt csinálom, nem vagyok jelen. Sürgetem az időt, és nem adok bele mindent abba, ami most a legfontosabb. Az, hogy két pici gyerek (1 és 3 éves) anyukája legyek. Emellett jöhet az, ami még belefér. Hiszen nem arról van szó, hogy ne lennék nyitott, vagy ne akarnék tevékeny lenni más területeken is, csak éppen nem (számomra) rossz sorrendben. És persze azt is megértettem, hogy a motiváció sem mindegy. Itt jegyezném meg, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem hajtott és hajt semmi és senki, hogy dolgozzak minél előbb - a szokott módon - valahol, napi 8 vagy több órában. De még így is ott (volt) az a bizonyos megfelelési kényszer a külvilág és persze magam felé. Hiszen látjuk, mindent lehet egyszerre, és kell is, mert gyerekekkel lenni és a család körül tenni-venni, az nem kunszt... Ez a zsigeri, szörnyen rossz beidegződés eltűnhetne már belőlem, és mindenki másból is. A gyerek és minden, ami “vele jár” a legnagyobb és legösszetettebb feladat az életemben, és nincs semmi más, ami annyira kimerítene estére, mint ez.:) 

Mindezért nem lehet más a hajtóerő, mint, hogy tudjam és fogalmazzam is meg, hogy mi az, amivel foglalkozni szeretnék, mi az, ami feltölt. Ezzel együtt pedig figyelni, hogy mi az, ami adott, mit kell tennem és mennyi időm van ezekre egy nap. Nekem egyértelműen a kommunikáció az, amivel foglalkozni akarok és tudok. Ezt tanultam, ezzel kapcsolatban bővítettem, és bővítem folyamatosan a tudásomat, ezt élvezem, és ezzel kapcsolatban tudok segíteni másoknak is. Illetve jelenleg ezt tudom úgy beleilleszteni az életünkbe, hogy jó legyen.

A (nagyjából) a magam ura vagyok állapot nem mindig a legkönnyebb, de azt hiszem, hogy vállalni a felelősséget a legnagyobb szabadság, ami elérhető.:)